A fal, ami Kínát összekötötte – Történelmi kvíz I.

A magyar honfoglaláshoz hasonlóan ennél sem minden fekete vagy fehér. A sok feltáratlan szakasz, a két évezredre visszanyúló történelem még nem árult el mindent magáról, mégis úgy gondolom ez sokak számára izgalmas téma. Ezért készítettem egy kis összefoglalót, amit aztán egy hozzá kapcsolódó történelmi kvíz zár le.

Amikor a kínai nagy falra gondolunk, legtöbbször a végtelenbe nyúló, kígyózó kőfal képe jut eszünkbe. De feltetted már magadnak a kérdést: miért pont oda építették, ahol most van? Vagy azt, hogy mi lehetett az oka az építésének? Hiszen józan ésszel is belátható, hogy rengeteg időre volt szükség, mire ezek a falak elérték végleges formájukat.

Bár a ma látható, lélegzetelállító műemlék a legnagyobb az ember által készített alkotások közül, az építkezés körülményeiről tudjuk, hogy kegyetlen volt. Egyes állítások szerint akár több százezren is az áldozatává váltak. Őket mind beleépítették a nagy falba, ezért mondják rá, hogy a világ leghosszabb temetője, vagy  más néven a Könnyek Fala. 

Milyen volt az élet keleten, Krisztus születése előtt néhány ezer évvel?

Úgy gondolom, hogy megértsük, a nagy fal történetét először bele kell pillantanunk az akkori emberek életbe. Fontos látni, hogy mi volt a fő különbség a kínai népek és az északabbra élő más népek között.

A Kína területén élő, letelepedett emberek i.e. több ezer évvel földműveléssel foglalkoztak. Jelentős volt a köles és a rizs termesztése, továbbá a háziasított állatok – mint a kutya és a sertés – tartására is találtak bizonyítékokat.

 Régészeti leletek bizonyítják, hogy i.e. több ezer évvel korábban a kínai emberek agyagedényeket, textileket készítettek.  Minden adott volt, hogy önálló életet tudjanak élni és megtermeljék maguknak az élelmiszereiket.

A barbár, nomád, portyázó népeknek, – mint a mongoloknak, hunoknak –  nem volt ezek fenntartására és a letelepedésre alkalmas területük. Jurtákban éltek, amit magukkal vittek vándorlásaik során, és olyan állataik voltak, akik alkalmazkodtak a vándorló életmódhoz.

A nagy fal, ami nem egy egybefüggő fal

A „kínai nagy fal” nem egyetlen építmény, erődítmény rendszerek összessége. A tudomány jelen állás szerint 16 falat tart számon, amelyek a különböző korszakokban épültek. Ez a rendszer, több mint 2000 éven keresztül épült, újult, bővült.

A falakhoz más építmények is tartoztak, mint pl. tornyok, erődök, és más katonai létesítmények. Ezek száma összesen csaknem 44 ezer.

  Ha összeadjuk a falak hosszát, beleértve a különböző korokban épült kisebb nagyobb fő- és mellékszakaszokat, ősi földfalakat több mint 50 000 km-t kapunk. Sok helyen nem is látszik már maga a fal, de a régészek folyamatosan dolgoznak az eltűnt szakaszok feltárásán.

Elhelyezkedése

Hegyek, síkságok, folyók és sivatagok mind befolyásolták a nagy fal építését. A kínaiak tudatosan használták ki a természetes akadályokat, így erősebbé és olcsóbbá tették a védelmi vonalat. 

Nyugaton a Góbi-sivatag szélétől indul, az úgynevezett Jáde Kaputól, és átszelve Kínát a Sárkányfejnek nevezett ponton éri el a Sárga-tenger Pekinghez legközelebb eső részét. Keleten az észak koreai határig húzódik.

Olyan helyekre is építettek átlagban 7-9 méter magas falat, ahova az ellenség egyébként sem tudna feljutni.

Miért építettek falat áthatolhatatlan hegygerincekre is?

Egyszerű a válasz: ugyanazért, amiért máshol is. A fal nemcsak fizikai akadályt jelentett, hanem tökéletes katonai útvonalként is szolgált a magaslati terepen. Mai szóhasználattal, gyorsforgalmi útként használták.

Az alapja 5–9 méter széles volt, a teteje pedig 3–6 méteres sávot biztosított a katonák és lovak mozgásához. A fal tetején és belsejében futó folyosók lehetővé tették, hogy a katonák sokkal gyorsabban jussanak egyik toronyból a másikba, mint az ellenség, amely a fal mentén, lent haladt.

Védelmi rendszer

A növényzetet 3 km-re a fal előtt kiirtották, így csak köves, nehezen járható talaj maradt vissza. A kiváló látási viszonyoknak köszönhetően időben észlelték és célba vették az ellenséget.

A fal felfelé keskenyedett, ami megnehezítette a feljutást. De még a fal tövében elhelyezett karómező is a védelmi rendszer részét képezte. Ez a “mező” sűrűn elhelyezett, kihegyezett karókból állt. Ezek között kellett halált megvető bátorsággal átjutnia a támadóknak. 

A falon lőréseket alakítottak ki, sőt sok helyen külön kis mélyedések is láthatók, amelyek a számszeríjak használatához készültek.  Ez a fegyver volt a világ első mechanikus fegyvere, ami nem igényelt kiképzést, szemben a nomádok által használt kompozit íjjal. Pontos volt és gyors.

 Mivel a használatához nem volt szükség komolyabb fizikai erőre be tudták pontosan célozni ellenfeleiket. Mérgezett nyilakat használtak, hogy akkor is halálos legyen a lövés, ha csak súrolta áldozatát.  

 Használtak kő bombát is. A kövek belsejébe lőport tettek, amik ha megfelelően értek földet, felrobbantak.

Őrtornyok és titkos kommunikáció

150 méterenként építettek egy őrtornyot, ám a veszélyesebb szakaszokon 150 méteren belül akár kettőt is. Ezek a tornyok 12 méter magasak és 12 méter szélesek voltak.

 Összesen mintegy 1200 őrtorony épült, melyek egyben a katonák lakhelyéül is szolgáltak. A tornyokban lévő őrség jól felszerelt fegyverarzenállal rendelkezett.

A kommunikáció fejlett volt: zászlókkal és más eszközökkel jeleztek egymásnak. A füstjelzéssel akár 1100 km-re is tudtak üzenni – egyetlen napon belül. Ehhez persze rengeteg tűzifát kellett raktározniuk.

Más módon is kommunikáltak egymással és családjaikkal a szolgálatot tevő katonák

A különleges leletek között vannak olyan kis fapálcák, amelyeken bevésett feliratok állnak. Némelyikre szigorú katonai titkokat, másokra orvosi receptet véstek. Olyat is találtak a régészek, amelyben a katona elmondja a családjának, hogy nehéz az élet a falon és kéri, írjanak neki gyakrabban.

A kezdetek: földből, nádból, csigaházból

A legkorábbi falszakaszok messze nem voltak olyan szélesek, masszívak és magasak, mint a későbbi korokban építettek. Ezek kb. 2 méteres döngölt földfalak voltak, amit náddal rétegeztek.

A nádat a jó vízelvezető tulajdonsága miatt használták. A sivatagi lösz pedig – mivel bőségesen tartalmazott csigaházakat – döngölés után vízzel keveredve meglepően erős és tartós anyaggá vált. 

   Ezek olcsó, könnyen hozzáférhető, de mégis kiváló alapanyagok voltak. Van néhány hely a Góbi-sivatagban ahol ma is megtalálhatóak ezek az ősinek mondható maradványok.A fal különböző részein más-más anyagokat használtak fel, attól függően, hogy mely században épültek és a környéken mi állt rendelkezésre.

A Ming-dinasztia újításai

A Ming-dinasztia idején hatalmas földbe ásott kemencékben égették ki a 10 kg-os, nagyméretű agyagtéglákat. Ezek a téglák lehetővé tették a gyors és hatékony építkezést.

A téglák illesztéséhez különleges habarcsot használtak, amely többek között ragacsos rizst is tartalmazott. Ez az anyag gyorsan kötött, és meglepően ellenáll az időjárásnak. Az elporladt téglák körül még mindig jó állapotban van az összekötő habarcs.

 Egyre erősebb anyagokkal dolgoztak, egyre több réteget építettek egymásra. Az alapokhoz gyakran használtak gránit lapokat, a külső falhoz pedig olyan sima téglákat, amelyeken gyakorlatilag lehetetlen volt megkapaszkodni.

A vízelvezetők mindig a kínai birodalom belseje felé néztek – így ezekben nem tudtak a támadók megkapaszkodni.

A kínai nagy fal építését a mai napig a világ egyik legbriliánsabb mérnöki teljesítményének tartják.

A fal feladata

A legkorábbi döngölt földből készített falszakaszok még jóval rövidebbek voltak, elszórtan épültek a stratégiailag sebezhető helyeken. Eredetileg nemcsak a betolakodó nomád törzsek, mint például a hunok, mongolok visszatartása volt a céljuk, hanem az egymással harcoló fejedelemségek közötti határok kijelölése, valamint a szarvasmarhák vándorlási útvonalának meghatározása.

Később a falon őrködő katonák jelenléte biztonságot adott a kereskedőknek és az utazóknak. A Selyemút a nagy fal tövében húzódott. Ez a kereskedelmi útvonal Ázsiát kötötte össze Európával és Észak-Afrikával. A vámokat is ezen a területen szedték be.

 Akit mongol kémnek gondoltak azt a védelmi rendszeren belül egy kiismerhetetlen útvesztőbe kísérték, ami egy körbe zárt udvarba vezetett, és felülről lenyilazták a gyanús kereskedőket.

A Kínai Nagy Fal történetének fordulópontjai

Csin Si Huang-ti (Kr. e. 259–210) volt Kína első császára. Ő egyesítette az országot, és hatalmas központosított államként irányította. Sokáig úgy hittük, hogy a Nagy Fal építése az ő uralkodása alatt kezdődött. Azonban a legújabb kutatások szerint a legelső falszakaszokat már jóval korábban, az önálló fejedelemségek idején kezdték építeni.

Ezeket a kisebb falakat Csin császár parancsára sok helyen meghosszabbították, összekapcsolták, és folytatták az építésüket a barbár népek megállítására.

Dzsingisz kán (születési nevén Temüdzsin) egyesítette a mongol népet, és létrehozta a Mongol Birodalmat. Ezzel a világtörténelem egyik legnagyobb hódítójává vált. Híres mondása ez volt: „Egy fal csak annyit ér, amennyit az azt védő emberek.”

Az 1200-as években hatalmas seregével a kínaiakra tört. Serege több helyen áttörte vagy megkerülte a falat, majd elfoglalta Kínát, ahol saját dinasztiát hozott létre. Ezzel több, mint egy évszázados mongol elnyomás kezdődött.

1368-ban a Ming-dinasztia (1368-1644) megdöntötte a mongol uralmat, és ezzel kezdetét vette Kína aranykora. A korábbi hibákból tanulva, a kínaiak nagyszabású falépítkezésekbe kezdtek.

A ma ismert falrészek többsége a 16. században épült, mintegy 100 éven keresztül, összesen 8800 kilométer hosszan. Ehhez több milliárd téglát használtak fel, melyeket ragacsos rizs felhasználásával készült habarccsal illesztettek össze.

A munkálatokat katonák, kényszermunkára ítélt bűnözők és adósok végezték. Aki munka közben életét vesztette, annak a családjából vittek el valakit a pótlására.

Az 1600-as években a mongolok a mandzsukkal szövetkeztek, akiket néhány évtizeden át eredményesen tartott vissza a fal. A kínai nagy falat a Ming- dinasztia idején 750 000 katona őrizte, ami hatalmas terhet rótt a kínai társadalomra.

A 17. századra a fal fenntartása olyan költséges lett, hogy az ország már nem bírta elviselni ezt a terhet, belső viszályok alakultak ki. Éhínségek, járványok sújtották a népet, miközben a császárok tétlenül figyelték az eseményeket.

A nép fellázadt, és elfoglalta Pekinget. Az ország polgárháborúba süllyedt, amit a mandzsuk kihasználtak, és elsöprő erővel támadtak. A szorult helyzetbe került Ming-dinasztia egyik tábornoka végül összeesküdött a mandzsu hódítókkal, és megnyitották előttük a fal kapuit. A védelem ezzel értelmét vesztette. A falat nem őrizték, nem is gondozták. 

 A mandzsuk elfoglalták az egész országot és a falon kívüli területekkel együtt hatalmas birodalmat hoztak létre. Megkezdődött a mandzsu származású Csing-dinasztia uralma. A nagy fal ezután három évszázadon keresztül szinte feledésbe merült. Egészen az 1930-as évekig, amikor a japán erők előretörését próbálták vele megállítani. Ekkorra azonban a fal már nem nyújtott védelmet a korszerű fegyverek ellen.

A második világháború után Kína elszigetelődött a világ többi részétől, és a nagy fal ennek az elszigeteltségnek lett a jelképe.

A fal, mint kultúrtáj

A kínai nagy fal része lett a tájnak. Beilleszkedett a hegyek közé, idővel egyfajta kultúrtájjá vált. Az ember és természet közötti együttműködés szimbóluma lett.

1987 óta az UNESCO világörökség része. 

Ma már nem az ellenségek, hanem a turisták „ostromának” van kitéve. A legismertebb szakaszok, például a Badaling vagy a Mutianyu, évente több millió látogatót vonzanak. A fal környékén egész városok élnek meg a turizmusból, míg más, eldugottabb szakaszokat a természet vagy az időjárás pusztít.  

Úgy gondolom a kínai nagy fal tartogat még meglepetéseket számunkra.

Engedjétek meg, hogy témánk végéhez érve, eltávolodva a nagy faltól, itthon tegyek egy kis történelmi kitérőt. Nem csak a kínaiak védték határaikat a betolakodók ellen. Magyarországon ezt a védelmi vonalat gyepűnek, gyepűrendszernek nevezték. Gyepűelve volt az a terület, amely a határvonalon kívül esett és akár 100 km-es, lakatlan sáv is lehetett. 

 Ezek a védelmi rendszerek tanúi mindannak a küzdelemnek, amit az emberek biztonságukért, határaikért és kultúrájuk megőrzéséért vívtak. Nem csoda hát, hogy még ma is izgalommal és csodálattal tekintünk rájuk – és próbáljuk megérteni, mit is jelentett valójában azok számára, akik építették, védték vagy épp csak megpillantották ezeket.