Igemódok kalandjai – nyelvtani kvíz

Tudod, mi a különbség aközött, hogy „megírom a leckét”, „megírnám a leckét” és „írd meg a leckét!”?

 Mindháromban ugyanaz az ige van, mégis teljesen mást jelentenek. Ez az igemódok varázsa! Képzeld el, hogy az igék különböző hangulatokban beszélnek – van, amikor biztosra mennek, néha csak álmodoznak, máskor meg felszólítanak valamire! Mielőtt felülünk erre a nyelvtani hullámvasútra, ismételjük át, mit tudunk az igékről, a cikk végén pedig vár az igemódok kvíz!

Mit tudunk az igékről

• Az ige cselekvést, történést, létezést, állapotot kifejező szófaj. Amellett, hogy kifejezi, mi történt vagy ki mit csinál, vagy mit fog tenni, több mindent elárulhat.

• Megtudhatjuk, hogy most történik, vagy megtörtént, vagy a jövőben fog bekövetkezni. Tehát az ige idejét meg tudjuk határozni.

• Megmutatja, hogy kiről van szó, tehát a cselekvő számát, személyét.

• Utalhat a tárgyra.

• A mondatban az ige mindig az állítmány.

• Toldalékolható.

• Kérdései: Mit csinál? Mi történik?

Vegyük példának, az aludna igét.

Az igealak megjelöli a cselekvés idejét. Jelen időről beszélünk.

A cselekvés száma, személye: E/3 egyes szám, harmadik személy, tehát ő.

Az aludna szó nem tárgyas, tehát tárgyatlan ige, mert nem utal tárgyra. A vezet vagy a néz tárgyas ige, lehet mellé tárgyat rakni. Pl. Apa motort vezet. A kisfiú mesét néz.

Visszatérve az aludna szóhoz, el is érkeztünk az igemódokhoz. Előzetesen csak annyi mondok, hogy a –na végződés a feltételes igemódra – vagy rövidebben a feltételes módra – utal.

Mi az az igemód?

Az igemód a szándékot mutatja meg:
 – Kijelent valamit.
 – Feltételesen beszél róla.
 – Vagy épp utasítást ad.

Gondolj rá úgy, mint az ige hangulatára.

Igemódok

1. Kijelentő mód – a biztos beszéd

Ezt használjuk a legtöbbször. A kijelentő mód tényeket, bizonyosságot fejez ki. Közlünk, megállapítunk valamit. Általában egyszerű mondatokban szerepel. Nincsen jele.

Ma pizzát eszünk.
A tanár beírta az osztályzatokat.

Olyan, mintha az ige csak vállat vonna, és azt mondaná: „Ez van.”

Mind a három igeidőben használhatjuk. A múltban, a jelenben és a jövőben is.

Pl. Tegnap futottunk a parkban. (múlt) A múlt idő jele –t, -tt.

Épp a parkban futok. (jelen)

Holnap futni fogok a tóparton. (jövő) Jövő idő jele ige + ni + fog.

Leggyakrabban kijelentő mondatokban szerepelnek, de előfordulhatnak kérdő és felkiáltó mondatokban is.

Mivel az előző két példa kijelentő volt, lássuk kérdő mondatban: Szereted a palacsintát? – az ige kijelentő módban van, jelen idejű, egyes szám, második személyre (E/2) vonatkozik. A mondat pedig kérdő.

Peti olvasta a könyvet, amit ajánlottam? – az ige kijelentő módban van, múlt idejű, egyes szám, harmadik személyre (E/3) vonatkozik.

Felkiáltó mondatban pedig így néz ki: Milyen gyorsan futsz! – az ige kijelentő módban van, jelen idejű, egyes szám, második személyre (E/2) vonatkozik. A mondat pedig felkiáltó.

Szegény cica, megijedt a porszívótól! – az ige kijelentő módban van, jelen idejű, egyes szám, harmadik személyre (E/3) vonatkozik. A mondat pedig szintén felkiáltó.

2. Feltételes mód – „ha lenne, akkor…”

Akkor beszélünk feltételes módról, ha a cselekvés megvalósulása feltételekhez kötött. Óhajt, kívánságot fejez ki. Ide tartozik az álmodozás, elképzelés – minden mondat, amiben a „ha” szócska szerepel, biztosan feltételez valamit:

Megírnám a leckét, ha megtalálnám a füzetemet.

Szívesen segítenék, ha tudnék.

Az ige végződése lehet: -na, -ne, -ná, -né. A múlt idő jele –t, -tt + volna.

Jelen és múlt időben használjuk ezeket az igéket. Múlt időben a volna segédigét kell az igével használni.

3. Felszólító mód – a „parancsoló főnök”

Ebben az esteben az ige utasítást, kérést, parancsot, tiltást tartalmaz és csak jelen időben áll. Legtöbbször felszólító mondatban használjuk.

Figyelj a tanító nénire! Tanulj jól! Menj haza!

A mondatok végén felkiáltójel van, és az ige alakja is megváltozik. Jele: a –j, -s, -sz, -z, -dz, -gy, -ts, -ss, -ssz, -ggy és annak hasonult alakjai. Például az aludj szó végén megjelenik a j, de van olyan eset amikor teljesen hasonul pl. a fussatok vagy nevessen szó esetében, ahol a felszólító mód j-je teljesen hasonul az s-hez, ezért kell két s-el írni.

A helyesírás nagyon fontos, és a megértéséhez az alábbiakat figyelembe kell venni:

• A felszólító mód „egyszerű” jele a -j: pl. lépj, írj, számolj. Kivétel: jöjj.

Viszont vannak olyan szavak, amelyekben teljesen hasonul.

• Nézzük az –s, -sz, -z, -dz végű igéknél. Mos-moss, úszik-ússzatok, húz-húzz, edz-eddzél,

Néhány –sz végű igében –gy lesz felszólító módban. Pl. vesz – vegyetek.

A –t végű igék felszólító módja több odafigyelést igényel, hiszen háromféle lehet:

Ha cs-t vagy ccs-t hallunk, ts-t írunk: visít – visítson.

Ha ss-t hallunk, ss-t írunk: nyit – nyissátok, ültet- ültess,

Ha ssz-t hallunk, -ssz-t írunk: halaszt – halasszuk, választ – válasszuk el.

Tipp a felismeréshez

Ha nem vagy biztos benne, milyen módban van az ige, kérdezd meg magadtól:
 👉 Ez egy tény? Közöl valamit? Ha igen, akkor kijelentő mód.
 👉 Kívánság, felvetés? Kell valami hozzá, hogy teljesüljön? Ha igen, akkor feltételes mód.
 👉 Parancsot fejez ki, kér valamit? Ha igen, akkor biztosan felszólító mód.

Próbáld ki egy egyszerű igével: olvasni

Olvasok egy könyvet. (kijelentő)

Olvasnék, ha nem lenne ilyen zaj. (feltételes)

Olvass el egy fejezetet! (felszólító)

Mini kihívás: Találd ki!

Milyen módban van az alábbi mondatban az ige?
 „Ha én lennék a tanár, minden nap lenne kvíz!”

💡 (Megoldás: feltételes mód, „lennék”)